2015-ben eléggé nagy felháborodást keltett egy Facebook-bejegyzés a román honfitársaink körében. Már akkor is nagyon furcsálltam, de különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam az ügynek. A minap újra megjelent az idővonalamon, látva, hogy újabb felháborodást keltett ugyanaz a bejegyzés.

Beletekertem a hozzászólásokba, s csodálkozva konstatáltam, hogy bizony-bizony, nem a szüleink generációja hőbörög, hanem a miénk. Azok a 17-25 év közötti fiatalok, akik már régen túl kellene legyenek ezen a magyar-román konfliktuson. S meglepődve látom, hogy szépen beoltották őket is nacionalizmussal. (Tisztelet a kivételnek, mert ismerek szerencsére éppen elegendő román fiatalt, aki sokkal nyitottabb és érdeklődőbb az irányunkba.) Ez merre fog tartani később? Ezek szerint mi is viszont kéne őket utáljuk? Hova vezet ez? A politika és a média ekkora szerepet játszik a fiatalok gondolatainak az alakításában is? Vagy az iskolákban lenne még ez a trend, bár, ha a történelem könyveket nézzük, akkor egyenes az út az elvakult nacionalizmus felé. Furcsa, de inkább szomorú…

Mi lenne a megfelelő reakció az ilyen utálkozó hozzászólásokra a kommentháborúkban? Legyintünk egyet, s mint ahogy szoktuk, szó nélkül hagyjuk, vagy erőt, energiát nem sajnálva, nekifogunk, és románul írjuk meg a véleményünket, hátha-hátha valakinek megragad a fejében?

Úgy gondolom, hogy mi, a kisebbség sokkal jobban kellene láttassuk magunkat a hétköznapokban is: ne féljünk használni az anyanyelvünket, éljük meg a kultúránkat, és igenis, merjünk felháborodni, ha jogsérelem ér. Egyetlen munkahelyen sem lehet megtiltani az anyanyelv használatát! Vajon ez minden városban így van, vagy csak a marosvásárhelyi KFC-menedzsment bunkósága volt? Próbáljátok ki, és ha ilyent észleltek, írjátok meg nekünk! 🙂

Comments