Szombaton egy hatalmas égszakadás után, gyorsan dobogó szívvel elmentem iskolám új szárnyának felavatására. Az ott tapasztalt, látott dolgokból próbálok meg egy kis ízelítőt nyújtani.

Már hetek óta keringett a hír, hogy az Apáczai Csere János Elméleti Líceum új szárnyának felavatója 2018.  június 2-án lesz. Ezt anno, még amikor én ballagtam, már akkor kijelentették, ám ismervén azt, hogy az országban milyen gyorsan történnek a dolgok, nem tartottam hihetőnek. És mekkorát tévedtem!

Szombat reggel zuhogó esőben indultam el, hogy ott legyek ennél a történelmi pillanatnál, s szemügyre tudjam venni, milyen széppé és modernné alakították a volt iskolámat.

Odaérve meglepődve konstatáltam, hogy a rossz idő ellenére, igencsak sok ember volt kíváncsi arra, hogy hogyan is változott meg az épület.

Furcsa érzések keringtek bennem, hiszen minden olyan idegen volt, minden olyan szokatlan, olyan nagy lett ebből a kis iskolából. A szalag elvágása után (értsd: miután felavatták és megáldották) a dísztermet néztem meg, ami a második emeletről a földszintre költözött, és ami tényleg gyönyörű, tágas terem lett. A régi sem volt rossz,  és az sokkal inkább “Apáczais volt” az én olvasatomban, az ott megrendezett események olyanok voltak, mintha egy nagy családnak mutatták volna őket be csak. Ez most gyökeresen megváltozott, tágas, fényes díszterem váltotta fel, a mostanra már osztályteremmé alakult helyiséget. 

A célja az új szárny felépítésének az volt, hogy a “kis épületben” lévő diákokat szeptembertől együtt tudják fogadni a nagyobbakkal a nagy épületben, ezáltal minden diák együtt tudjon lenni, és az eddigi osztályok is jobban elférjenek, valamint a kis teremben lévő könyvtár mellé olvasóterem is társuljon.

Az épület felavatása után az iskola udvarán felépített színpadon koncertekkel és néptánc előadással szórakoztatták az egybegyűlteket.

Számomra különösen nagy öröm volt látni, hogy a kórus, amelynek egykor én is tagja voltam, milyen szépen gyarapodik, fejlődik évről-évre, idén is új musicallal készülnek a diákok, amelynek zenei részeiből kis ízelítőt is kaphattunk. Biztos vagyok abban, hogy aki ott volt, és meghallgatta a diákokat, az előadásra is el fog menni.

Reménykedem abban, hogy függetlenül attól, hogy az iskola hatalmas változáson ment keresztül, megtartja a régi hangulatát és azt a kellemes légkörét, amelynek én is részese lehettem éveken át! Nagyon örvendek, hogy részt tudtam venni az alapkő letételekor rendezett ünnepségen, valamint most, az iskola új szárnyának az avatóján is. És újra bebizonyosodott, nagyot kell álmodni, sokat harcolni, és beteljesül!

A cikkben található képek Kiss Gábor és Darvasi Jenő fotói.

Comments