Nem kis felháborodást keltettek (hála az égnek!) a caracali gyilkosságok a romániai közvéleményben. Számos cikk jelent meg arról, hogy hogyan történtek a gyilkosságok, több lehetséges verziót felsorolva, szakértői véleményt bemutatva, én viszont úgy gondoltam, hogy nagyon jó lenne ezt a témát fiatalként is megközelíteni…

Szinte beleremegtem, amikor a hétvégi házavató bulin rákattanva a Transindexes hírre, megtudtam, hogy mi is történt valójában. Aztán nemsokkal azután futótűzként terjedt a hír, a Facebook is megtelt vele, mindenki elmondta a véleményét… Én pedig a kis nyaralóban ülve próbáltam belehelyezni magam az áldozatok helyébe. Már amennyire sikerülhet…

Mindannyian stoppoltunk már, és mindannyiunkat féltettek a szüleink különböző veszélyektől. Nagyon gyakran hallottunk rémhíreket a médiában, és nagyon gyakran hallottam én is anyától, hogy vigyázz merre jársz, mit csinálsz! Amit akkor természetesen messzemenően nem tudtam annyira komolyan venni, mint amennyire most, a történtek fényében, komolyan kell vennem. Félreértés ne essék, nem lettem paranoiás, hála Istennek, hogy ez egy nagyon ritka és nagyon szomorú történet, ami remélem, hogy sok ember szemét felnyitotta, hogy ezeket a dolgokat komolyan kell venni. Nekünk is elővigyázatosnak kell lennünk, és a hatóságoknak is sokkal körültekintőbbeknek.

Gondolom sok szülő megijedt a történtek hallatán. (Ami teljesen érthető, én is, mint „gyerek”, megijedtem.) Hiszen ez egy annyira hétköznapi történetből alakult át horrorrá, hogy csak kapkodom a fejem. Rengeteg 15-16 éves lány ismerősöm van, aki most indul el a felnőtté válás útján, nagyon sok olyan történetet hallottam tőlük, ahol ezeket a lányokat ilyen vagy olyan módon zaklatták, és én mindig nagyon elszomorodom, hogy egyes férfitársaim mennyire állatiasan tudnak viselkedni. Mert nem tudnék ennél jobb szót találni arra, mint, hogy állatias. Az a férfi, aki nem tud úrrá lenni az ösztönein, az szerintem már nem ember. És ebben a pillanatban nagyon kis különbséget érzek aközött, hogy egy középkorú (de hány a 20-as évei elején járó fiú is…) férfi “megfogdos”, vagy valamilyen módon erőszakosan lép fel egy fiatal lánnyal szemben. Aki azt mondja, hogy “persze, láttam már, hogy a mai tizenévesek, hogy öltöznek, ezek felhívják magukra a figyelmet…” Vagy a “miért ment oda” típusú mondatok hangoztatói álljanak egy sorral hátrébb, és üssék jó erősen pofán magukat. Ilyen nincs! Nincs olyan, hogy valakit feljogosít ilyesmire az, hogy valaki szebben vagy akár kihívón öltözik, hogy nyáron felvesz egy miniszoknyát, hogy ne olvadjon el a melegben…

És szögezzük el azt is: egyetlen stoppoló sem azért stoppol, mert kalandokat keresne. Próbáljon meg valaki Kárikittyomból egy csodás vonattal, vagy egy még csodásabb (amúgy sok helyen nemlétező) busszal elmenni A-ba vagy B-be! Bár én magam mindig is eléggé veszélyesnek tartottam a stoppolást – de nemcsak emiatt, hanem akár egy autóbaleset miatt is (igen, tudom, megfontolt vagyok…) – , megértettem, hogy egyeseknek bizonyos helyzetekben nincsen más opciójuk…

Na, de hol van a rendőrség, a hatóságok? Természetesen én is felháborítónak tartom, hogy az áldozat sokadik jelzésére sem történt érdembeli reakció. Mekkora kell legyen a bürokrácia (feltéve, ha a történet tényleg valós), hogy a rendőrök több óra várakozás után kapták csak meg a házkutatásra az engedélyt, vagy, hogy egy síró kislányt hallatán nem rúgták be az ajtót, és próbáltak segíteni. Amikor tudvalevő, hogy egy ilyen esethez voltak riasztva…Emellett pedig mégis hogy a fenébe történhet meg, hogy eltűnik egy 18 éves lány, áprilisban (és nem 2 órával a második lány eltűnése előtt), és a rendőrség még mindig nem kapta el az elkövetőt…

Bennem meg még egy dolog merült fel, ami szerintem az egyik legfontosabb, és ezért is hagytam a végére… A szülők. Hol vannak? Mi volt velük? Róluk nagyon keveset tudunk, pedig a történetben, azt gondolom, hogy igencsak fontos láncszemek…

Tudunk-e valamiféle messzemenő következtetést levonni? Nekem az a nagy bajom, hogy azt gondolom, hogy nem. Nincs egy recept arra, hogy a bajt hogyan lehetne 100%-osan elkerülni, csak arra tudok tippeket adni (amit szerintem nagyon rövid időn belül meg is teszek…), hogy hogyan tudunk elővigyázatosabbak lenni. Sajnos mindannyian meglehetősen könnyen válhatunk egy ilyen kaliberű bűntény áldozataivá: az, hogy az ilyesmi csak másokkal történhet meg, nagyon hibás védekezési reakció.

Remélem, hogy minél hamarabb végére járnak ennek az ügynek, és történni fog valami valódi előrelépés az eset kapcsán, ami a jövőben jelentősen hatékonyabbá fogja tenni a hatóságok munkáját az ilyen rendkívül súlyos helyzetekben.

Comments