Az elmúlt pár hónapban az eddig is nehezen viselhető kolozsvári és környéki közlekedés még elviselhetetlenebb lett, úgy, hogy eddig is csak nagyon nehezen volt elviselhető. Erről írok most…

Emlékeztek a tavaly ilyenkor írt cikkemre? Nos, a helyzet azóta csak rosszabb lett…

Reggel 5:25 van. Félve érintem meg a telefonom képernyőjét, és szinte belém hasít a három szám látványa. Félve próbálkozom újra, hátha csak egy rossz álom volt, és még van legalább 1-2 órám aludni. De nem, nincsen. S nem csak nekem, a családom többi tagjának is szólni fog perceken belül az óra.

Ez így van nagyjából három hónapja nálunk, addig 10 perccel többet tudtunk aludni. Mivel nem lakik egyikünk se 15 percre gyalog a munkahelyétől, így jobb híján muszáj a reggeli harcot megvívni a bejutásért. Kicsit a Halálos iramban filmhez kezd hasonlítani. Na, nem a reggeli autóval való bejutás, bár néhol vannak ijesztő hasonlóságok, hanem az egész rituálé, ameddig “végre” eljutunk a végcélba, és egy mély levegőt véve elkezdhetjük a napot. Folytatom…

5:35: Ludovico Einaudi: Una mattina száma halkan felcsendül a telefonomból, ezzel jelezve, hogy “ütött az órám”. Nagyjából 3 percem van arra, hogy felkeljek, eldöntsem, hogy mit veszek fel, az esetleges dolgok, amit még a táskámba kell tegyek. Ezt lehetőleg úgy, hogy minden szín minden ruhadarabból találjon a másik darabbal, s lehetőleg semmi ne maradjon otthon. Általában sikerül. 

5:45: Gyors reggeli, fogmosás, csak a szokásos reggeli dolgok…

5:55: Cipőhúzáshoz készülődök, muszáj, mert el kell indulni, másként lehetetlen beérni: igen, reggel 8-ra. Minden perc számít, mert Bács közben már telítődik autókkal. És ha 6- 6:10 körül nem indul el az ember, akkor már lőttek: ülhetsz a dugóban.

A dugó…

Nem, nem csak az a baj van vele, hogy kellemetlen, hogy az ember a dugóban kolbászol, és kevés idegesítőbb dolog van, mint, hogy nem haladsz, hanem az is, hogy 8 órára nem lehet beérni. Lehetetlen. Igen, ha mondjuk 6:30-kor indulsz, és nem Bács legvégén laksz, hanem mondjuk pont a másik sarkában, akkor lehetetlenség bejutni. Csak ömlenek, és ömlenek az autók, kígyózó sorokban, a buszok két percenként megállnak az út közepén, lévén, hogy nincsen buszmegálló, és ez tovább növeli a dugót.

Az autópálya…

Végre, végre valahára készen lett Nádasig az autópálya, aki nem akar Gyalunál leszállni, annak már ott az alternatívája, hogy eljön az autópálya “végéig” és Bácson keresztül jut be a városba. Ez még egy tényező, ami lassítja a reggeli bejövetelt. Rengeteg tehergépjárművet és autót hozott nekünk az autópálya, még jobban megnőtt a forgalom, aminek következtében még nehezebb a reggeli bejutás.

Már a kávém mellől nézelődöm és kattintok a Waze-ba, és ezt látom. 7:16. A Waze ezt úgy szokta kiírni, hogy beállt. És tényleg. Ilyenkor általában már lépésben sem lehet haladni, csak állsz és vársz… Na, de nem csak Bácsban…

A környező Szászfenesről sem lehet bejutni, tehát nem mondhatjuk, hogy ez csak a Bácsban lakók problémája.

Nem lehet, nem lehet se autóbusszal, se személyautóval… Egyedül biciklivel, de ember legyen a talpán az, aki bevállalja azt, hogy ebben a benzingőzbe bepedálozik, a reggeli dugót kikerülve (nem is beszélve arról, hogy gyakorlatilag sok helyen nincsen annyi hely, hogy egy biciklis elférjen…). 

De történt valamilyen változás a tavalyhoz képest? 

Hát persze! Tavaly, amikor leírtam, hogy majdnem lehetetlen a bejutás reggelente, akkor azt olyan körülmények között írtam, hogy remélhetőleg hamarosan jobb lesz. De nem: rosszabb lett! 

Már régóta ösztönzik az embereket arra, hogy használjanak tömegközlekedést… És én használok is, Kolozsváron. Folytatódik a reggeli rutin….

6:50: Ma jó kört futottunk, beértem a városba, a dugó is elviselhető(bb) volt, nem álltunk, hanem néhol lépésben haladtunk. Egy gyors kávé, aztán uzsgyí az egyetemre! Nem, nem a belvárosban van az egyetem épülete, hanem ki kell utazzak a Iulius Mall mellé…

7:15: Várom a buszt a főtéren, a Memon. Jön egy 24B, tele van, jön egy másik busz, már távolról látom, 25-ös, tele van. Nem, nem úgy kell elképzelni, hogy finnyás vagyok, s nem szállok fel, mert nincsen ülőhely, hanem nem tudok, mert amikor nyílik az ajtó, akkor potyognak le a buszról az emberek. Végre jön egy 6-os. Nem, ez nem az egyetem kapujáig visz, de mivel ide még éppen felférek, úgy, hogy nem kell senkit megöljek egy hirtelen féknél a hátizsákommal, felszállok. Inkább gyalogolok 5 percet, elvégre nem árt az.

7:45: Végre beértem az egyetemre, ma se halt meg senki, és én is csak minimálisan vagyok ideges. (Azt még mindig nem értem, hogy a nyugdíjasok miért éppen reggel 8-ra kell tömegesen az Auchanba jöjjenek a szekerükkel, ha az este 10-ig nyitva van.)

Megnéztem a maps-on: egy ilyen reggeli tripp nagyjából 17 km a lakástól az egyetemig, egy főtéres kitérővel. 17 KM, és az ébredéstől számolva majdnem két óra. Úgy, hogy nem olvasok reggel újságot a teraszon, nem sétáltatok kutyát, nem reggel zuhanyzok és nem is palacsintát szoktam reggelizni. Mindent leminimalizálva szinte pontosan két óra, hogy az egyetemre eljussak otthonról. Okés ez így? 

Autóval közlekedni nem lehet, elvégre nincsenek parkolóhelyek sem. Sehol. A belvárost “lezárták”, mondván, ki kell tiltani az autókat (ez tavaly óta nem változott, újabb parkolóház nem épült. Ha mégis, kérlek szóljatok, hogy hol…), tehát az autó az felejtős, csak úgy lehet, ha hajnalok hajnalán indulsz, vásárolsz magadnak havi 100 lejért parkolójegyet, és reggel kétszer kapsz agyvérzést, ha mégis tele van minden fizetős hely. Parkolóház nincsen, úgy, hogy útba is essen és megfizethető legyen az ára is.

Busszal lehet közlekedni, de botrányos. Például Kisbácsból úgy tudsz reggel berotyogni a városba, ha az ablakra tapad a képed, és imádkozol, hogy elég gyorsan hátra tudd húzni a fejed, amikor nyílik az ajtó. A városban is  meglehetősen nehéz busszal járni. Mert ugyan vannak buszsávok és a buszok a belvárosból eléggé jól haladnak, de csúcsidőben annyira tele vannak, hogy az már-már hihetetlen.

Biciklizni ugyan lehet, de ott tényleg gyakran az életedet kockáztatod…

Más alternatívát nem találtam.

Szeretek Kolozsváron élni, egy csodás város, de a közlekedésnek köszönhetően azért gyakorta vannak keserű pillanataim.

Hátha jövő ilyenkorra már meglesz a gyorsvasút (vagy legalább láthatóan nekifognak…), vagy legalább valami elviselhető alternatíva azoknak, akik elmennének A pontból B-be, valamilyen járművel.

Addig is, én indulok, mert soha nem tudok eléggé korán elindulni, hogy időre elérjek.

Comments