Az év második fogadalma az volt, hogy nem vásárolok magamnak a februári hónap folyamán új ruhát, ruhákat. Ez elsősorban azért volt nehéz, mert aki egy kicsit járatos a “divat” világában, az tudhatja, hogy a feburári hónap az a hónap, amikor a legnagyobb árengedmények vannak az üzletekben.

Az év elején eldöntöttem, hogy nem egy darab fogadalmam lesz, hanem 12. 

A második pedig valahogy így nézett ki:

Tehát január végén eldöntöttem, hogy nem vásárolok magamnak semmilyen új ruhadarabot. Páran privát üzenetben rám is kérdeztek, hogy ez mit takar, az outletből való vásárlás ennek számít-e, vagy esetlegesen ha turkálóból vásárolok, az beleszámítódik-e. Válaszom mindkét esetben igen volt. 

Gyakran esek abba a hibába, hogy kapzsi vagyok, és csak azért vásárolok meg magamnak valamit, mert tetszik a szememnek, vagy mert úgy gondolom, hogy az adott ruhadarab megvásárlásával majd mennyivel jobban fogok kinézni. (Ez leginkább a ruhák vásárlására igaz, más esetekben azért sokkal jobban meggondolom a vásárlást…).És legtöbb esetben beigazolódik, hogy nem, nem volt szükségem arra. Ezzel a fogadalommal ezt szerettem volna meggátolni, illetve kicsit úgy éreztem, hogy ennyivel tartozok a környezetnek, szóval minden szempontból jó döntésnek bizonyult.

Az elszántságom eléggé nagy volt, lévén, hogy tudtam veszítenivalóm nincsen, gyakran eljártam ruhás üzletekbe, s nézelődtem, gondolkodtam. Ekkor pattant ki a fejemből, hogy jó lenne kipakolni a szekrényből a már megunt, elnyűtt ruhákat. 

Ki is szortíroztam, s kiderült, hogy a legtöbb használható, így a legtöbbet elajándékoztam, illetve egy jópárat szervezeteknek adományoztam (vagy két szemeteszsáknyit), és megtartottam azt, amire szükségem van.

Ezzel legalább megláttam, hogy milyen ruhadarabokra van reálisan szükségem, és melyek azok, amiket még bátran hordhatok egy jó ideig!

Az újabb fogadalmamról, ami már javában tart az Instagramon olvashatsz!

Egy hónap múlva jelentkezem!

Comments