Az idei húsvét sok szempontból más, mint a többi, ennek minden előnyével és hátrányával együtt… De mit is tehetünk, ha nem mozdulhatunk ki a házból? Pár jó tanács, bátorítás nektek! 

Az idei húsvét több szempontból is más, elsősorban azért, mert sokan nem tudjuk együtt tölteni a szeretteikkel, nem tudunk elmenni locsolkodni, amit gondolom, sokan sajnálnak, és talán a legnagyobb különbség, hogy nagyon kevesünkben van csak meg a tényleges ünnepi érzés….

Nemrég a szobámban ülve (pár hete folyamatosan ezt teszem), rájöttem, hogy az esetek nagy többségében mindig ilyenkor eléggé nagy rohanás az élet, és olyan jó kicsit, megállni, megpihenni, kicsit csak egyedül, vagy a szűk családdal lenni… De ugye ez idén másként alakult, ami nem jelenti azt, hogy nem értékelem a húsvétot, mindössze nem érezzük azt a “megváltást”, amit korábban, hiszen nagyon sokan eddig is otthon tudtunk ülni (már lassan 1 hónapja…), és nem is vagyunk különösebben fizikailag fáradtak.

Ehhez mérten például sokkal inkább volt idő(m) arra, hogy a sütésben, és az előkészületben segédkezzek…

Rájöttem, hogy magamnak kell megteremtsem a lelki légkört is ahhoz, hogy tényleg érezzem, hogy itt van húsvét, hiszen gyakorlati változások az ezelőtt egy hónappal levő mindennapokhoz képest nem igazán lesznek, legalábbis ami a “hétköznapi életet” illeti.

Ami viszont nekem nagyban segített a hangulat alakulásához az az, hogy végre volt egyfajta ürügyem arra, hogy felhívjam azokat az embereket, akik közel állnak hozzám, és egy kicsit beszélgessek velük.

Skype, Facebook Messenger, Zoom, FaceTime, WhatsApp, Viber, Telefon….

Mivel sajnos személyesen nem tudunk találkozni, ami így húsvét alatt még furcsább, muszáj valami köztes megoldást keresni. A locsolkodás nem azért fontos, hogy menőbbnél, menőbb ruhákban a félrészeg locsolókat fogadjuk, hanem azért, mert egy kitűnő alkalom arra, hogy azokkal találkozzunk, akikkel a hétköznapok alatt nem igazán van lehetőség. A szomszédok, a közelebbi, és távolabbi rokonok, és barátok, akikkel nem vagyunk napi kapcsolatban.

Én eldöntöttem, hogy húsvéthétfőn, ahogyan a szokás is tartja, egy rendes inget magamra kapva, leülök a gépem elé, és felvideóhívom azokat az embereket, akikhez idén mindenképpen el szerettem volna menni locsolni. Természetesen ez nem egészében helyettesíti a dolgot, de mégiscsak jobb lehetőség kapcsolatteremtésre, mint az, hogy mindannyian otthon gubbasztunk, és várjuk, hogy lejárjon a száműzetésünk… Főleg, hogy már reálisan is láthatjuk azt, hogy még eléggé hosszú ideig muszáj lesz mindannyian otthon üljünk…

Kívánom nektek, hogy az idei húsvét minden szokatlanságával együtt különleges legyen, és maradandó, ha nem másért, legalább azért, hogy a jövő húsvétot, amikor már együtt tudjuk ünnepelni, tudjuk igazán értékelni. Azt hiszem, hogy mindannyian arccal a nap felé kell forduljunk, meg kell keressük azt, hogy hogyan tudjuk ápolni társas kapcsolatainkat, és hogyan tudjuk kihozni a jelenlegi helyzetből (is) a maximumot…

Comments