Nemrégiben a TedX-et böngészve találtam rá Vecsei H. Miklós elődadására. Ugyan már majdnem három éve fent van a szolgáltató YouTube csatornáján, olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek karantén idején különösképpen fontosak.

Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy ez a karantén mindenki számára változást hozott. Én sajnos nem tartozom azon pozitív egyének közé, akik azt tudják mondani mosolyogva, hogy bizony, erre szükség volt, ez most egyfajta”megváltásként” érkezett közénk. Én ezt nem így látom sajnos, és legtöbbször nem is így élem meg.

Próbálom elfoglalni magam, minél több időt hasznosan eltölteni, de néha én is a saját csapdámba esek, hogy sokat markolok és keveset fogok. Vagy melléfogok… Vannak olyan napok, amikor csak nézek magam elé, és azon gondolkodom, hogy mi lenne, ha nem kelnék ki az ágyból, mi az a sürgős dolog, amit onnan nem lehet megoldani? Legtöbbször erőt veszek magamon, és végül azért ki szoktam kelni…

Valamelyik nap a szokásos TedX előadások között görgetve találtam meg a fentit. S mivel a barátnőm Vecsei rajongó, úgy döntöttem meghallgatom. Kíváncsi voltam, hogy ez az érdekes cím mit is takar…

Nem akarok spoilerezni, szerintem mindenképpen érdemes azt a nagyjából 15 percet rászánni a videóra, mert olyan dolgok hangzanak el, ami elgondolkodtat és ráébreszt dolgokra.

A lényege az, hogy a valóság, amiben élünk, nem igazán hat ránk. Nem éljük meg tudatosan, nyitott szemmel a mindennapjainkat, beleállunk a mókuskerékbe és futunk. Most viszont ez megváltozott, a mókuskerék a legtöbbünk számára megállt, és sokszor szembesülünk azzal, hogy mi mindent szeretnénk csinálni, kéne csinálni, ha lehetne, ha elmehetnénk, ha találkozhatnánk, ha ehetnénk itt vagy ott, ha… Ha tudnánk, hogy mikor lesz vége ennek az egésznek!

Ugyan az előadást 2017-ben rögzítették, ami ott elhangzik, most különösképpen aktuális, hiszen most van időnk arra, hogy megéljük, megízleljük, megkérdezzük. És bár nagyon sok szempontból nehéz ez az időszak, de biztos vagyok abban, hogy némi humorral és kitartással át lehet vészelni. És bízom abban, hogy miután újra beindult a gőzgép, mosolyogva folytathatjuk a mindennapjainkat, mindössze annyi változással, hogy innentől kezdve jobban átéljük, és megéljük a dolgokat, jobban fogunk örülni annak, hogy eljárhatunk otthonról és több emberi arcot láthatunk, mint az elmúlt két hónapban…

Mert legyünk őszinték és nézzünk magunkba:

szükség van a változásra, és arra, hogy jobban megéljük a pillanatokat!

Comments