Már másfél hete nagyjából arról gondolkodom, hogy majd akkor írom meg ezt a cikket, amikor már nem fog zuhogni az eső, mivel az e havi elképzeléseimben úgy néztek ki a dolgok, hogy hét ágra fog sütni a nap. De ez sajnos nem így történt, tehát ahogyan a GPS-ek mondani szokták, újratervezés…

Amikor nagyjából fél éve nekifogtam ennek a fogadalmas dolognak, még egészen más elképzeléseim voltak a dolgokról, mint most. Azt hittem, hogy gyönyörűen betartom majd az összes fogadalmat, és mindenkit motiválni fogok arra, hogy mozogjon, boldog legyen, jobban figyeljen oda magára, és a másik emberre. Aztán sok dolog közbeszólt, de 6 hónap elteltével se csüggedtem, ugyanannyira hiszek a fogadalmakban és a célok erejében, mint az év elején.

Hogy erre a hónapra eredetileg mit terveztem, azt nem árulom el, mivel reménykedem abban, hogy a következő hónapban azért sikerre fogom vinni azt a fogadalmamat is, viszont az időre, és a körülményekre való tekintettel egy igazán jó ötletem támadt az eredeti fogadalmam helyett. Mivel itt a nyár, és a járványhelyzet eléggé változó, úgy döntöttem, hogy ebben a hónapban kitűzöm magamnak azt a célt, amire már jó ideje készülök, vagyis hogy minden egyes nap olvasok valamikor.

Ehhez híven aztán született már egy könyvajánló a hónapban, ami egészen megosztóra sikeredett. Voltak olyanok, akik szerint nagyon jó ötlet volt Márquezt ajánlani, és akadtak olyanok is szép számban, akik azt gondolták, hogy az ajánló nem volt eléggé jól kidolgozva, illetve nem lehet ajánlani egy ilyen klasszikus regényt szórakozásképp. Én a könyvet még március elején kezdtem el, az e havi olvasásos fogadalmamban már nem ő szerepel…

Mivel úgy éreztem, hogy egy jó regény sokszor sokkal jobban le tudja kötni a figyelmemet és a gondolataimat, mint a sport, ezért nekiugrok olvasni újra napi rendszerességgel. Nincsenek célok, legalábbis mennyiségi szinten, mindössze annyi, hogy a “gyerekkoromban” megszokott napi olvasást visszahozzam az életembe. Mert hiányzik, és mert mostanában a rengeteg itthon ülésnek köszönhetően szükségem is van rá. (És ugyanennek köszönhetően végre van elegedő időm is erre).

Természetesen szórakoztató irodalomról van elsősorban szó, Rejtő regényeket olvasok leginkább, mert ezek azok, amelyek lekötnek, nem kell túlságosan sokat gondolkodjak a mondanivalóján, és nincsenek benne végeérhetetlen mondatok. Mindemellett hihetetlenül szellemesek és ezáltal szórakoztatóak! (A legtöbb regényt már olvastam évekkel ezelőtt, de sajnos, nem sajnos, eléggé gyorsan elfelejtettem a cselekményüket, ezért újraolvasni is legalább akkor élmény őket, mint amikor először olvastam a vicces történeteket!) Tehát tényleg ki tudok kapcsolódni velük!

Annyi képi információ ér minket nap, mint nap, hogy jóformán az írott szó nem köt le bennünket, nem tudjuk már értékelni a leírásokat. Nagyon sokan az olvasást elengedték, és cserébe hangoskönyveket vásárolnak, és azt hallgatják általában. Hozzátenném, hogy néha azok se rosszak, én is szeretek TED előadásokat hallgatni, elsősorban a buszon. De én még mindig hiszek az írott szó erejében, illetve abban, hogy az olvasás egy kitűnő szórakozási lehetőség.

A fogadalmamnak már bőven a közepénél tartok, és büszkén kijelentem, hosszú idő óta ez az első olyan fogadalmam, amit nemcsak betartottam, hanem túl is teljesítettem. Sikerült tényleg kikapcsolódjak egy könyvvel a kezemben, némi Yiruma zene mellett! És akár napi penzumot is meghatározhattam volna magamnak, de így is szuper sebességgel haladok a regényekkel! És legalább nem érzem a nyomást a vállamon!

Csak ajánlani tudom!

Ha végre kisüt a nap, fogjatok egy számotokra szimpatikus könyvet, és üljetek ki vele a friss levegőre és élvezzétek így (is) a nyarat!

Comments