Ez meg az
„Senki nem látja meg a vendéglátós mosolyát”
Egy éve már, hogy mindennapi kellékünkké vált az egészségügyi maszk, és lépésről lépésre majdnem minden terünkbe befészkelte magát. Követjük az előírt törvényeket, a saját és mások védelmében igyekszünk lelkiismeretesen hordani, de kényelmi helyzetről kevésbé beszélhetünk. Ez alól a vendéglátóiparban dolgozók sem kivételek, és míg számunkra a kocsmák, vendéglők, kávézók terében, az asztal mellett nem szükséges a maszk viselése, nekik folyamatosan viselniük kell, a vendéglátósok mosolyát így már nem látjuk. Kassay László interjúja.
Ez csak egy a rengeteg tényezőből, ami a jelenlegi helyzetben megnehezíti a vendéglátó-egységek működését. Mitruly Árpád, a Rhédey Café egyik alkalmazottja az interjú során megemlíti mennyi minden alakul(t) át ebben az időszakban.
A pandémiás időszak előtt dolgoztál már étteremben/kávézóban/kocsmában? Ha igen, szerinted mi a három legkiemelkedőbb eltérés a két “időszak” között a vendéglátó-egységek tekintetében?
M. Á.: Türelem a vendégek felől, az alkalmazottak munkakedve és a rendszertelenség.
Az elmúlt időszak hogyan befolyásolta a munkád? Hogyan érzékeled, milyen hatással van általánosságban a vendéglátóiparra?
M. Á.: Személy szerint kedvetlenebb vagyok. Persze, ugyanolyan nagy mosollyal és precizitással fogadom a vendégeket, de legbelül fáj a tudat, hogy maszkban kell dolgoznom, és senki nem látja meg a vendéglátós mosolyát.
Szerinted miben áll a vendéglátósok legnagyobb feladata a mostani időszakban? Hogyan lehet/meg lehet-e “alkudni” a jelenlegi helyzettel? Milyen megoldásokkal találkozol a munkád során?
M. Á.: Néha nem hallják az emberek a mondanivalóm a maszk miatt. Ha netán barátaim jönnek hozzám egy kávéra, nem merünk puszilózni, mint régen, mert ugye a naivitás megengedi, hogy egy-egy vendég azt gondolja, hogy továbbadom neki. Nem mintha csókolgatnám a vendégeket, de…
Milyen körülményekre számítasz idén tavasszal-nyáron? Milyen terveik vannak a vendéglátósoknak a pandémiás időszak átvészelésére?
M. Á.: Mind csak reménykedni tudunk. Várjuk a mosollyal teli kiszolgálást és a vendégeket. Remélem, a nyár hasonlítani fog a többi nyárra, amikor a Rhédey terasza s beltere csak úgy csengett a vendégeitől s a jazztől. 🙂
Elhamarkodott lenne bármiféle általánosítást és következtetés levonni egy-két vélemény kapcsán, arról, hogy milyen helyzetben is vannak jelenleg a vendéglátóiparban dolgozók, de úgy tűnik, a biztonság védelmében bizonyos érzelmi és kényelmi elemekről is kénytelenek vagyunk (remélhetőleg ideiglenesen) lemondani.
Nyitókép: Kate Townsend on Unsplash









