Az utolsó fogadalmam egyben a 22. születésnapom is volt, most egy kicsit konkrétabb célokkal jelentkezem. De ugyancsak a mozgásról írok, ezzel kapcsolatosan vannak terveim ebben a hónapban is!.

Március 13. Ez az a nap, amikor én (akkor még) önként, és dalolva elvonultam karanténba. Hihetetlen, hogy milyen rég volt. A tavasz első két hónapját teljesen itthon töltöttem, bezárva a lakásba, szebb idő esetén a kertben. Nem panaszkodom, tisztában vagyok azzal, hogy vannak olyan emberek, akik a munkájukat vesztették el, és hányan vannak olyan helyzetben, hogy tényleg bezáródtak a lakásba…

A karantén elején még tele voltam tervvel, napokra lebontva terveztem, hogy milyen gyakorlatokat fogok csinálni, hogyan fogom megoldani azt, hogy nehogy kikerekedjek, illetve lehetőleg még jobban nézzek ki a karantén végére.

Nem így történt

Aki több cikkemet olvasta már, esetleg ismer engem egy kicsit, az tudja, hogy eléggé kényelmes vagyok. Nem lusta, mert az nekem valami egészen mást jelent, inkább csak kényelmes. Jobban szeretek inkább lefeküdni, pihenni, és olvasni, mint a szabadidőmben futni, vagy valami fizikai tevékenységet csinálni. Sok oka van, ezek közül az egyik, hogy ez nekem kényelmesebb. Az étkezés kapcsán az év elején többször voltak problémáim, volt már, hogy szigorú(bb) diéta alá kellett vetnem magam.

Édesszájú vagyok… Ez pedig. ugyancsak nem barátja az egészséges életmódnak.

Eldöntöttem, hogyha nem is fogok talán futni (bár erről azért még nem tettem le teljesen, mert a testmozgás azért felszabadítás…), legalább a szép időben minden nap sétálok egyet, körbenézek és szívok némi friss levegőt. Ez egy olyan köztes megoldás. Nem futás, annál kicsit kényelmesebb, de nem is egész nap fekvés az ágyon, annál egy kicsit kényelmetlenebb. Valami olyasmi, ami egyszerre boldogít, és nem is kell hozzá nagy elszántság. Jót teszek a tüdőmnek, és az agyamnak, de nem “károsítja” a lelkem. (Ez költői túlzás volt csak, nyugalom…).

Arra akarlak biztatni benneteket, hogy próbáljátok meg követni a példámat. Na, nem azok, akik nem tudják valamilyen okból kifolyólag (és ez nem az időhiány, mert ha jól megtervezzük a napot, akkor nem szenvedünk időhiányban…), hanem azok, akik ugyancsak olyan kényelemesen élnek, mint én, s fejben tudják, hogy ez nem helyes, s változtatnának is rajta, csak valami nem hagyja, Laci a nyakukon ül… Nektek szól ez a mostani cikkem!

Lássuk, hogy egy hónap múlva milyen fejlemények lesznek, ki mit tudott teljesíteni, addig is pedig hajrá! Ha már a Vivo és a Iulius zárva van, a sétatér és más parkok kitűnő lehetőséget rejtegetnek magukban.

Ha nem szeretnél lemaradni az újdonságokról, szeretnéd látni videóinkat, a videók mögötti történéseket, akkor iratkozz fel YouTube, Instagram, illetve nemrég indított Facebook oldalunkra!

Comments