Kérdezett: Csikós Adrienn

Ahogy a világ megváltozott a járványhelyzet miatt, úgy az egyetemisták élete is teljesen a feje tetejére állt. Sokan az online térben folytattuk a munkát, ami számomra rettenetes volt, hiszen megfosztott mindentől, amit nagyon szerettem az egyetemen: a barátoktól, a közös tanulástól, a tanároktól, és minden olyan különleges személyiségtől, akik már a megjelenésükkel motiváltak engem. Nem is csoda, hogy sokan közülünk inkább felhagytak a továbbtanulással és máris munkába álltak. Ezek a személyek már nem térnek vissza az egyetemre, még akkor sem, ha újra indul minden az eddigi megszokott kerékvágásban.

Én arra voltam kíváncsi, hogy akik felhagytak a tanulással (vagy már nagyon régóta tervezik), azok miért döntöttek így, de érdekelt az is, hogy miként élték meg a változást. Robotin Rajmunddal és Kiss Mihállyal beszélgettünk.

Mikor kezdted az egyetemet és meddig voltál ott? Mesélj arról, hogy milyen szakot választottál és miért pont amellett döntöttél?

Rajmund: Eleinte vacilláltam azon, hogy a suli után máris kezdjem az egyetemet. Pedagógusképzőt végeztem, de végül a Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán kötöttem ki. Még a nyáron elmentünk édesapámmal az egyetemi nyílt napokra, megnéztük a campust. Nagyon megfogott a hangulata és amúgy a város is megtetszett, ezért még akkor, 2018-ban be is iratkoztam. Összesen 2 évig jártam, igaz, a lábtörésem miatt meg kellett ismételnem az első évet, mert egy teljes vizsgaidőszakot ki kellett hagynom. Az első év nagyon nehéz volt, a rengeteg tananyag meg a román miatt is kínlódtam, de mégis úgy döntöttem, hogy újrakezdem. Aztán beütött a pandémia, ami nagyon megnehezítette a második félévben a tanulást. Ez az oka annak, hogy otthagytam az egyetemet.

Mihály: 2019-ben iratkoztam be a Babeș-Bolyai Tudományegyetem kommunikáció szakára. Egy évet voltam a BBTE Közgázon is, de rájöttem, hogy egyáltalán nem nekem való. Az is hozzájárult a váltáshoz, hogy ezt nem tartottam olyan nehéznek, így mellette volt időm egyébbel is foglalkozni.

Milyen lehetőségeket láttál a továbbtanulásban?

Rajmund: Már korábban is dolgoztam kőművesként, besegítettem építkezésekben. Aztán szerettem volna jobban megérteni az építkezés folyamatokat, és úgy dolgozni, hogy én is részese lehessek a tervezésnek. Sokat hallottam ismerősöktől, hogy ebben a szakmában jó anyagi lehetőségek vannak, főleg, ha külföldről beszélünk.

Mihály: Szerintem sokkal kevesebb a lehetőség, mint ahogy azt az ember eleinte gondolná. Ha a valóságról beszélünk, szerintem a diákok körülbelül 10%-a számít értékes munkaerőnek a cégek számára. A végzősöknek legalább felét pedig tovább kell képezni, mert az egyetemi képzés önmagában elég  keveset ér. Én úgy látom, hogy a maradék nem helyezkedik el az adott területen, ez persze az oktatás gyenge minőségén túl a saját felelősségük is.

Miért hagytad ott az egyetemet?

Rajmund: Az online oktatás alatt egyszerűen nem értettem az órán elhangzottakat, annak ellenére,  hogy próbáltam figyelni, és oda tettem magam.  Valahogy nem tűnt valódinak és elveszett minden motivációm. Aztán kezdett felgyűlni a sok elmaradás, azokat már nem tudtam bepótolni, mert nem értettem a tananyagot, egyszerűen nem tudtam megtanulni. Így miután többszörösen is átgondoltam a lehetőségeimet, úgy döntöttem, hogy nem végzem el az egyetemet, jobbnak láttam azt, hogy inkább munkát vállaljak.

Mihály: Még nem hagytam ott teljesen, de nagyon sokat gondolkodtam rajta. Gyakran éreztem azt, hogy nem értem, nem érdekel, nem akarok azzal foglalkozni, amit elvárnak tőlem. Ilyenkor azon is agyaltam, hogy nem kéne húzni az időt, munkát kellene vállalni, dehát felénk nehéz olyan munkát találni, amit szívesen is végeznék. Mikor egyre inkább azt éreztem, hogy az egyetem nem nekem való, felmerült bennem, hogy külföldre menjek. Szóval elég ijesztő, mikor nem jön össze a terv.

Mesélj picit bővebben az online oktatásról. Mi volt a legnagyobb kihívás?

Rajmund: Mivel én már az első nagy lezárás után eldöntöttem, hogy nem folytatom a tanulmányaimat, ezért csak az akkori tapasztalataimról tudok beszélni. Egyszerűen meg sem közelítette azt az oktatást, mint amikor fizikailag ott voltunk együtt az egyetemen. Az online-ba való áttérés egyébként nagyon függ a tanártól is, mert ha sikerül megtartania a motivációt, akkor talán lehet jó tanítási módszer is.

Mihály: Sokan próbálják még magukkal is elhitetni, hogy működik, de szerintem ebben a jelenlegi formájában nagyon rossz. Nincs interakció, a tanárok felkészületlenek, sokszor vannak technikai problémák is (elmegy a hang), nézzük egymást pixeles minőségben, ráadásul rengeteg feladattal halmoztak el, mert nem tudjuk tartani az eddigi tantervet. Egyetlen előnye van, hogy nem kell lakbért fizetni és külön a kajára pénzt költeni. Valahogy úgy érzem magam, mintha levelező szakra járnék, teljesen elveszítettem minden motivációmat, pedig azelőtt legalább a hangulat jó volt, ki is lehetett kapcsolódni. A nagyvárosban volt remény arra, hogy szakmailag fejlődjünk, munkahelyet szerezzünk. Én úgy érzem, hogy ez a rendszer mindent tönkre tett.

Akkor úgy érzed, hogy jó döntés volt a munkavállalás? Egyébként hol találtál helyet? Mivel foglalkozol jelenleg?

Rajmund: Jelenleg itthon dolgozom, viszont voltam már külföldön is, ugyanis miután abbahagytam az egyetemet, szezonmunkát vállaltam a Balatonon, ahol egy étteremben pultos voltam 3 hónapon keresztül. Majd mikor hazatértem, egy víz-gázszerelő céghez jelentkeztem, ahol most már több mint egy féléve dolgozom. Itt nagyon sok mindennel foglalkozunk: szellőztető rendszereket állítunk össze, napkollektorokat, fűtés rendszereket, tehát mindent, amit ebben el lehet képzelni. Nos úgy érzem, hogy nagy terhet vettem le a vállamról azzal, hogy abbahagytam az egyetemet, mert eléggé stresszes voltam a vizsgák miatt. Fárasztó volt dolgozni és tanulni is egyszerre, kevés szabadidőm maradt. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a kolozsvári élet, a közösségi élet. Ezekért fáj a szívem.

Mihály: Két munkám is van, azok mind itthon. Az egyik, hogy úgynevezett fotó dobozokat állítunk ki különböző turisztikai látványosságoknál, mint például a parajdi sóbánya, vagy a Mini Erdély Park. A másik munkám valamivel innovatívabb, egy építőipari cégnél vállaltam irodai munkát: főleg reklámokkal, videók vágásával, tehát a cég marketing részével is foglalkozom, de besegítek a különböző logisztikai feladatokban is.  Nekem csupa pozitív élményeim vannak a munkaerőpiacon való elhelyezkedésen, mindkét helyen jó kapcsolatot ápolunk és segítjük egymást mindenben, amiben tudjuk.

Jómagam is úgy gondolom, hogy egy virtuális tanterem nem helyettesítheti az egyetem épületében történő tanítást! Egyetértek azzal, hogy a sok digitális eszköz is tanulásra bír, de egy tanár személyisége, megjelenése nem helyettesíthető ilyen eszközökkel. Remélem, hogy minél hamarabb újra egy igazi egyetemista tudok lenni, és újra beülhetek az egyetem padjába!

A szerző másodéves kommunikáció szakos hallgató a BBTE-n.

(Illusztráció: Bethany Legg, Unsplash)

Comments