Kérdezett: Miklós Nóra

Miklós Carmen 1967-ben született Csíkszeredában, édesanyja román, míg édesapja magyar nemzetiségű. Tanulmányait románul végezte, viszont 1990 óta magyarul tanít Csíkszeredában. Családjáról, gyerekkoráról, nyelvhasználatról és a tanításról beszélgettünk.

Mesélne kicsit a családjáról? Hogyan ismerkedtek meg a szülei? Beszélték megismerkedésükkor egymás nyelvét? Nehéz volt két nyelvet hallani, érteni és beszélni gyerekkorban?

Édesanyám csak románul tudott, ő Brăila megyéből származik és asszisztensi iskolát végzett Galacon, majd kihelyezték Tusnádfürdőre. Ott ismerkedtek meg édesapámmal, egymással mindig románul beszéltek. Érdekes módon édesapám gyerekkorában nem tudott románul, de felnőtt korában lassan-lassan megtanult. Azt nem tudnám megmondani, hogy édesanyámtól tanulta-e a nyelvet vagy sem, de mesélte, hogy az első szó amit tudott az a macska volt, a pisică. Aztán amikor mi megszülettünk, felnőttünk, akkor mind a két nyelven beszéltek velünk. Édesanyámmal románul beszéltünk, de édesapámmal magyarul és románul is. Nekünk ez nagyon természetes volt, édesapám minden szót amit kimondott, azt mind a két nyelven elmondta.

Ha csak édesapámmal vagy nagymamámmal voltunk otthon, akkor persze csak magyarul beszéltünk, de édesanyám jelenlétében mind a két nyelvet használtuk. Volt egy olyan időszak, hogy vegyítettük a két nyelvet, például szóltam otthon, hogy „megyek a piacra, hogy vásároljak struguri-t”. De egy idő után ezek kimaradtak, rájöttünk, hogy mikor és kivel hogyan kell beszélni.

Segített a tanulmányokkal kapcsolatos döntéseiben, értem ez alatt, hogy melyik városba tanuljon tovább, milyen egyetemen, hogy két nyelvet ismert már gyerekkorától kezdve?

Nem mi döntöttük el, hogy melyik városba megyünk, ezt a szakmánk hozta. Muszáj volt olyan városba menni, ahol van zene liceum és ez akkor csak román vidéken volt, tehát tényleg jól jött a román tudás. Volt a vásárhelyi lehetőség is, ott vegyes osztály volt, de oda nehezebben lehetett bejutni. A nővéremmel elmentünk Buzăuba, majd Buzăuból Craiovára, ott mindig románul beszéltünk. A nővéremnek nehezebb volt, mert ő nyolcadik osztályig magyar tagozatos volt, viszont én első osztályos koromtól románul tanultam.

Neki azért volt nehezebb, mert beszélte a mindennapi nyelvet, de az irodalmi nyelv másabb és mikor ott vagy a románok között, kicsit másképp érzed magad, nem mersz annyira szabadon beszélni, úgy, hogy nem vagy biztos magadban.

Román iskolába járt, román egyetemen tanult, rengeteg helyen megfordult, jelenleg viszont magyar iskolában tanít, magyar diákjai vannak. Fura volt ez a váltás, vagy könnyen visszaszokott a magyar környezetbe?

Nagyon érdekes, ez valóban kihívás volt számomra, mert első osztályos koromtól mindent románul tanultam, az egyetemet is úgy végeztem, kilencven óta viszont magyar iskolában tanítok. Beszéltem magyarul, de a szakkifejezések nem mindig jutottak eszembe. Minden óra előtt utána kellett nézzek ezeknek a szavaknak, sok magyar nyelvű, zeneelméletről szóló könyvet vettem, hogy biztos legyek magamban, mielőtt a diákjaimnak mondok valamit.

A másik nehéz része az volt, hogy írni és olvasni engem senki se tanított magyarul, saját magamtól kellett megtanulnom, mikor elkezdtem tanítani. Lassan tudtam olvasni, betűzgettem és össze tudtam kötni a szavakat, de ez nem volt elég. Később belejöttem, a diákjaimnak is elmondtam, hogy ha az írásomban találnak valamit, ami nem helyes, akkor szóljanak nekem, mert én is tanulok tőlük, egymást tanítjuk. Olyan is volt, hogy megkértem egy diákot, hogy segítsen leírni egy szót, javítson ki, az érdekes volt. Nagyon belejöttem egy idő után, talán azért, mert sok keresztrejtvényt oldottam, a férjem segített ebben és egy idő után annyira belejöttem, hogy már beküldtem a megoldásokat és könyveket nyertem vele.

Az az érdekes, hogy mostanában elkezdtem román gyerekeket is tanítani és azt vettem észre, hogy mivel egy ideje nem beszélem napi szinten a román nyelvet, sokszor a román kifejezések nem jutnak eszembe, tehát azokat a szakszavakat, amelyeket évekkel ezelőtt románról fordítgattam magyarra és tanultam…na most azokat kell kikeressem románul. Harmincegy évet tanítottam magyarul, ebből maximum öt év volt olyan, hogy román diákjaim voltak, de az is a kilencvenes években, úgyhogy néha csak állok most, hogy „hű, azt hogy is mondják?”

A gyerekeivel milyen nyelven beszél? Fontosnak látta, hogy ők is mind a két nyelvet elsajátítsák?

A nagyobbik lányommal automatikusan románul kezdtünk el beszélni, mivel neki az apukája román és sok időt édesanyáméknál töltött, aki szintén románul beszélt vele. Ő úgy nőtt fel, mint én, mind a két nyelvet egyszerre tanulta, mert én azért elmondtam neki a szavakat magyarul is. A kisebbik lányom viszont magyarul tanult, neki az édesapja is magyar, románt csak az iskolában kezdett tanulni. Emlékszem mindig fáradtan értem haza a munkából, ő meg állt a füzetével az ajtóban és szólt, hogy „gyere anya, tanuljunk románul”. Néha itthon is beszéltem vele románul, csak azért, hogy kicsit hallja és tanulja a kifejezéseket, de ez ritka volt.

Van negatív tapasztalata a kettős identitás miatt? Volt olyan, hogy esetleg valaki megszólta, mert magyarul vagy épp románul beszélt?

Érdekes módon nekünk a családban sosem volt abból probléma, hogy valaki magyar vagy román, nekünk ez volt a természetes. Mikor elmentem Buzăuba az osztálytársaim viszont piszkálni kezdtek. Ötödikesen az egyik osztálytársam gyúnyolt, hogy én bozgor vagyok. Azt mondta, hogy „tu ești bozgoraică si noi nu discutăm cu tine”. Ki is közösítettek miatta, sokat sírtam abban az időben, én nem éreztem azt, hogy hibás lennék azért, hogy édesanyám román és édesapám magyar, ez nekem így volt természetes. Emberek vagyunk, mindegy hogy milyen nemzetiségűek, attól még egyformák vagyunk. Nemzetiségtől függetlenül jogunk van a szeretethez, az életünkhez, tanuláshoz, szórakozáshoz, mindenhez.

Hatodikos koromtól át kellett mennünk Craiovára, mert Buzăuban felszámolódott a zeneiskola, ott már nem volt semmi probléma. Utána Bukarestbe kerültem, de ott sem volt probléma, senki se említette meg nekem, hogy én magyar is vagyok, nem is néztek le miatta.

Az interjú az újságírószakos hallgatóknak a másság, multikulturalizmus, többnyelvűség témakörében készített interjúsorozatának része.

Comments