Újra dübörög a szesszió és ugyan vannak olyan egyetemek, ahol az oktatás hibrid, a számonkérés javarészt még mindig az online térben történik. Ennek számos előnye van, de kétségtelenül ott kukucskál az a hátulütője, hogy kevésbé befolyásolható, hogy a diákok mennyire puskáznak…

Tavaly dr. Benedek István egyetemi oktatóval készítettem egy interjút az online oktatás és számonkérés kapcsán , most azonban arra voltam kíváncsi, hogy a diákoknak mi a véleményük, mennyire figyelnek oda erre az oktatók, egyetemek, mennyire veszik komolyan a vizsgáztatást, illetve milyen gyakran szoktak ők maguk élni a puskázás lehetőségével.

(A válaszadók neveit megváltoztattuk! Nem szeretném, ha bárkinek abból származna hátránya, hogy őszintén elmondja a véleményét a puskázásról…).

Aranka (19):

Az utolsó két évben nagyrészt online voltunk az iskolában is. Meglehetősen nehéz volt ilyen módon felkészülni az érettségire, de természetesen vitathatatlanul ott volt az a lehetőség, hogy olyan tantárgyakból, amelyek teljesen tölteléknek számítottak, puskáztunk. Nem gyakran éltem ezzel a lehetőséggel, de XI. osztály utolsó félévében volt rá azért példa.

Amint egyetemre kerültem, eldöntöttem, hogy márpedig én bizony nem fogok puskázni, nem fogok olyat tenni, amiért kirakhatnak a vizsgáról. Eddig sikerült is tartanom, de az első szesszióm alkalmával volt már olyan, hogy pár jegyzetet azért a laptopom mellett nyitva hagytam. Végül nem olyan kérdések voltak, amelyek kapcsán segített volna a jegyzet, de a lehetőséget nyitva szerettem volna hagyni. Elsősorban nem azért, mert nem tanultam a vizsgákra, hanem azért, mert sajnos olyan nincsen, hogy mindent mindig tudsz és egy “mankó” néha jól jöhet az embernek.

Nálunk a tanárokat azt hiszem, hogy nem igazán izgatja az, hogy puskázunk-e, vagy sem. Eddig egyetlen olyan tanárral sem találkoztam, aki tényleg követelte volna, hogy például a mikrofon és a kamera be legyen kapcsolva. Azt hiszem, hogy a szívük mélyén ők is tudják, hogy a diákjaik szoktak puskázni.

Péter (24):

Én már a disszertációmat írom (utolsó éves mesteris vagyok), de még az egyetem befejezéséig van egy-két huppanó. Azokat pedig muszáj megugrani. Olyan szakra járok, ahol gyakorlatilag csak a lexikális tudásra van szükségem és be kell látnom, nem vagyok egy Google. Akad olyan, hogy egy-egy évszámot feljegyzek (mellette valami kulcsszóval) és ott hagyom a gép mellett, tudod, csak szükség esetén. Az online oktatás szerencsére sokat lazított a dolgokon, sokkal több lehetőségem van segítséget kérni az évfolyamtársaimtól. Ez pedig alapjába véve szerintem jó. Nem hinném, hogy gyökeresen befolyásolná a jövőmet, az pedig főleg nem, hogy negatívan.

A tanárok nálunk elsősorban a szóbeli vizsgákat preferálják, vagyis azokat a vizsgákat is. Van olyan, hogy írásbeli és szóbeli egyaránt van, ezzel biztosítva magukat arról, hogy azért nem vagyunk teljesen hülyék. Eddig nem volt ezzel problémája azt hiszem, hogy senkinek.

Laura (22):

Remélem megtartod az ígéretedet és tényleg nem a saját nevemmel publikálod a válaszomat. (meg, amint látod 😀 – a szerk.)

Az igazság az, hogy én nagyon is élek a puskázás lehetőségével. Több elmaradt vizsgám van és rájöttem, hogy ezeken bizony csak úgy tudok túlesni, ha segítséget kérek. Volt olyan vizsga már, amit igazából csak copy-pasteltem, de természetesen hatalmas gyomorgörcsöm volt végig. Nem vagyok büszke arra, hogy szoktam puskázni, vagy másoktól segítséget kérni vizsga alatt, de úgy gondolom, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

Természetesen a tanárok nálunk nagyon odafigyelnek erre, újabban rövid időnk van a feladatok megoldására és olyan programokat használnak, amelyek például nem engednek minket átlépni más weboldalra, vagy ilyenek. Ez természetesen nagyban megnehezíti a dolgomat, de egy kis felkészüléssel még így is van azért lehetőségem arra, hogy puskázzak.

Ferencz (28):

Az online oktatás során egészen más az oktatás minősége, dinamikája. Eddig elképzelhetetlen volt, hogy valaki puskázzon látványosan, vagy gyakorlatilag szó szerint másoljon át valamit. Amióta tart az online, sokan azt gondolják, hogy bizony elég a copy-paste és nem számolnak azzal, hogy a gép másik oldalán a tanár pontosan tudja azt, hogy a diákok élnek ezzel a lehetőséggel. Nálunk a tanárok elsősorban összefüggéseket kérnek, soha nem egy adott dologra kérdeznek rá, hanem összefüggésekre, gyakorlati példákkal alátámasztva.

Gyula (23):

Én bizony pórul jártam. Egyszer akartam puskázni, még a kezdetekkor (értsd: 2020 nyári szesszió) és a tanár elkapott, jóformán észrevette, hogy nem önállóan oldom a feladatokat, tehát kirúgott és azóta egyfolytában pikkel rám. Azon a vizsgán végül tavaly átmentem, de más tantárgyakat is tanít és látszik, hogy egyáltalán nem bízik meg bennem… Sajnálom, hogy így jártam, de remélem, hogy tanulsággal szolgál másoknak is, és körültekintőbbek, okosabbak lesznek, mint én.

A puskázást senkinek sem javasoljuk, hiszen több egyetemi szabályzat értelmében, ha a vizsgán rajta kapnak puskázni, kirúghatnak az egyetemről, de még akkor is, ha a tanár nem él ezzel a jogával biztos lehetsz abban, hogy egészen más szemmel fog rád azután tekinteni. Igyekezzetek inkább tanulni és ha lehetőség van arra, hogy segítséget igénybe vegyetek, okosan tegyétek, ne csak arra támaszkodjatok, mert a hamarabb kiderül, hogy csaltatok, mint gondolnátok!

Sikeres szessziót, kevés STREssziót!:)

Comments